Új bejegyzés Frissítés

2007.11.11. 17:19

Most egy jópofa viccet találtam, és megosztom Veled is, nevessünk együtt Réges régen, a tv hőskorában esténként még a nők olvastak fel esti mese gyanánt. Egy alkalommal, teljesen váratlanul az utolsó pillanatban a bemondónő rosszul lett, és helyette az egyik férfi kollegát kérték fel a mesemondásra. - Szervusztok, gyerekek! - köszönt illendően az ötvenhárom éves szakállas figura. - Fecske anyó vagyok... - folytatta, és a korabeli felvételen látszik, hogy az operatőr megbillenti a statívot a röhögéstől. A mesélő, nagydarab szakállas figura folytatta: - ...és épp a tojásaimon ülök... - a korabeli kollegák szerint ekkor a hangosító, valamint az összes díszletes és kellékes halkan kiosont a folyosóra, majd összeesett a röhögéstől. Utolsónak az operatőr maradt, aki a következő mondat után hagyta el a stúdiót: - ...és a fészekből kilóg a szép villás farkam.. Szép estét, és mosolygós hetet kívánok ebben a zord időben is. Szeretettel Zsóka.

2007.11.07. 23:23

Szia Gyöngyi!!! Nagyon tetszik az új oldalad ahogy átcsináltad.Sajnos én nem haladok semmit,de majd igyekszek.Pedig annyi tervem volt,de most valahogy mindegyiket elfelejtettem.Na és persze segitség is kéne.Rég léptem be az oldalamra - de most megtettem és szomoruan vettem tudomásul hogy eltünt az egérkövetöm. De a te oldalad nagyon jo lett,ügyi vagy!!! MONCSI

2007.11.05. 17:41

Szia Gyöngyi! Fogadd tőlem sok szeretetettel ezt a kis érdekességet! Üdv!Csilla

2007.11.05. 09:13

Drága Gyöngyi! Kellemes, szép napos hetet kívánok! Szeretettel ölellek, Nyúlmami

2007.11.04. 21:44

Olvassátok csak el, olyan megható történet... Bár több ilyen orvos lenne a világon!  Egy kislány bement a szobájába és a szekrénykéje  mélyéről előhúzott egy lekváros üveget. Kiöntötte a  padlóra az üvegben lévő érméket és  gondosan számolni kezdte. Háromszor is megszámolta,  mert a végösszegnek nagyon pontosnak kellett lennie.  Nem hibázhatott. Ezután óvatosan visszatöltötte a  pénzérméket az üvegbe, rázárta a tetejét, és  kisurrant a hátsó ajtón A hat háztömbnyire lévő  patikába ment, amelynek ajtaja fölött a nagy vörös  Indián Törzsfőnök képe volt látható. Türelmesen várt  a patikusra, hogy szentelne rá egy kis figyelmet, de  a patikus éppen nagyon el volt foglalva.  Tess - így hívták a kislányt - megcsoszogtatta a  lábát a padlón. Semmi. Megköszörülte a torkát úgy,  hogy a legkellemetlenebb hangot adja, amit csak  lehet. Ez sem volt sikeres. Végül kivett egy érmét  az üvegből és megkocogtatta a pult üvegét. Ez  használt!  - És te mit szeretnél? - kérdezte a patikus  érezhetően bosszús hangon. - Éppen a testvéremmel  beszélek Chicagóból, akit már ezer éve nem láttam -  tette hozzá a patikus, mint aki választ sem vár a  kérdésére.  - Én pedig az én testvéremről szeretnék beszélni  veled - mondta Tess a patikuséhoz hasonlóan bosszús  hangon. - Az öcsém nagyon beteg és egy csodát  szeretnék venni neki.  - Tessék? - fordult hozzá a patikus.  - A neve Andrew és valami csúnya dolog nő a fejében,  és az Apukám azt mondta, hogy csak egy csoda  mentheti meg őt. Hát tessék mondani, mennyibe kerül  egy csoda?  - Kislányom, mi nem árulunk csodákat. Sajnos nem  tudok neked segíteni - felelte a patikus, kissé  megenyhült tónusban.  - Figyelj, nekem van pénzem, meg tudom fizetni. Ha  nem lenne elég, kipótolom. Csak mondd meg mibe  kerül.  A patikus testvére, akivel eddig beszélgetett,  jólöltözött férfi volt. Lehajolt a kislányhoz és  megkérdezte:  - Mondd csak, miféle csodára van az öcsikédnek  szüksége? - Azt nem tudom - válaszolt Tess könnyes szemmel -  csak azt tudom, hogy nagyon beteg és Anyu azt  mondta, hogy valami operációra volna szüksége De Apu  nem tudja megfizetni, ezért szeretném odaadni az én  pénzemet.  - Mennyi pénzed van? - kérdezte a chicago-i férfi.  - Egy dollár és tizenegy cent - felelte Tess alig  hallhatóan - Ez az összes, ami van, de tudok többet  is szerezni, ha kell.  - Nahát, milyen csodálatos véletlen! - mosolygott a  férfi - Egy dollár és tizenegy cent - éppen az a  pontos összeg, ami egy kisfiú csodájának az ára.  Egyik kezébe tette a pénzt, a másikkal kézen fogta a  kislányt:  - Vezess engem haza hozzátok, szeretném látni az  öcsédet és találkozni a szüleiddel. Lássuk, hátha  van nálam egy olyan csoda, amit te szeretnél.   A jólöltözött férfi Dr. Carlton Armstrong volt,  sebészorvos, aki az idegsebészetre specializálódott.  Ingyen elvégezte az operációt, és nem telt bele sok  idő, amire Andrew ismét otthon volt, épen,  egészségesen. Anya és Apa boldogan beszéltek arról  az esemény-láncolatról, ami idáig vezetett.  - Ez a műtét egy igazi csoda volt - suttogta Anya -  vajon mennyibe került volna?  Tess mosolygott. Ő pontosan tudta, mennyibe került a  csoda: egy dollárba és tizenegy centbe. no és egy  gyermek töretlen hitébe. Egy csoda nem a természet  törvényeitől függ, hanem magasabb törvények  működésétől. Az emlékezés hete után mosolygós,  szép derűs  hetet kívánok Zsóka (jó lett az új ruhája az oldaladnak)

2007.10.31. 20:38

Szeretettel Nyúlmami

2007.10.29. 21:43

Mihail Lermontov Imádság Ha sorsom néha megtapos s bú fogja szívem át, elmondok egy csodálatos igéjű mély imát.   Megnyugtató, áldott varázs árad belőle rám, s gyógyít a szent vigasztalás, míg mondogatja szám.   S egyszerre nem fáj semmi sem, gond és bú nem sebez, sírok, hiszek s nehéz szívem oly könnyű, könnyű lesz.   (Áprily lajos fordítása)   Szia drága Kívánok nagyon szép estét, és Hetet, még ha egy szomorú napnak is nézünk elé. Szeretettel ölellek: Zsóka

2007.10.25. 18:22

Szia Gyöngyi! Sok szeretettel hoztam egy kis csendéletet az őszi hűvös napokra. További szép napot kívánok! Üdv!Csilla

2007.10.25. 12:04

Drága Gyöngyi! Ne haragudj, de rossz volt a gépem, ezért nem tudtam jönni! De nem feledkeztem meg Rólad és utólag is nagyon boldog névnapot kívánok! Sok szeretettel gondolok Rád, puszillak, Nyúlmai

[69-50] [49-30] [29-10] [9-1] [Archívum]